Dr. Pongrácz Antal

Dr. Pongrácz Antal, sokaknak Matyi, 1948 március 18.-án született, Marosvásárhelyen, egy hat tagú római katolikus család gyerekeként. Édesapja, Pongrácz Antal textilgyári műszerész-lakatos volt, Édesanyja, Mikola Margit önfeláldozó munkával nevelte gyerekeit, majd unokáit a szeretetre, tisztességre, a munka megbecsülésére. Egyetemi tanulmányok hiányában is rendkívül bölcs asszony volt, aki belső békéjét sikerült gyerekeinek is átadnia.

Dr. Pongrácz Antal ebben a sok tagú, szegény és becsületes családban nevelkedett, és már ifjú korában ráébredt, hogy nagy dolgokat szeretne tenni az életben. Mivel a kommunizmus éveiben másra nem volt lehetőség, a sportban sikerült megmutatni győzni akarását, majd a tökéletességre való törekvését a fogorvosi szakmájában is bizonyította, akárcsak tenni-vágyását a barátságért és közösségért. „Aranykezű” és együttérző fogorvosként páciensei nemcsak Marosvásárhely minden részéből, de egész Erdélyből bizalommal jártak hozzá kezelésre.

Iskolai tanulmányait a Bolyai Farkas líceumban kezdte, az Unirea-Egyesülés líceumban végezte, ahol 1966-ban érettségizett, műszaki egyetemi továbbtanulásra gondolva. Édesapja korai elvesztése miatt viszont nem engedhette meg magának a család a más városban levő egyetem költségeit, ezért – ugyanebben az évben sikeresen felvételizett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézmény (ma Egyetem) Fogorvostani Fakultására.

A sportéletbe már líceumi diákként bekapcsolódott, ahol az Egyetemi Sportklub vívójaként Kakuts András egyetemi előadótanár-edző tanítványává vált, akit szinte édesapjaként tisztelt és szeretett. Az eredményeken túl, az orvos-vívócsapat Kakuts András tanár körül kialakított hangulata, igazi sportemberi nevelése, egy életre szóló barátságok bölcsője is volt.

Dr. Pongrácz Antalnak sikerült országos, majd nemzetközi párbajtőrvívói díjazásokat szereznie, 15 éven keresztül, válogatott vívóként. Ifjúsági világbajnoki (1967 Teherán), többszörös országos- és Balkán bajnoki címet valamint három olimpián (München, Montreal, Moszkva) döntős helyezést ért el egyéniben, illetve csapatversenyben. Sportmesteri címmel jutalmazták. Távozása után, sport érdemeiért a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Sportcsarnokát „Dr. Pongrácz Antal Sportcsarnok”-nak nevezték el, az épületen egy emlékplakett is áll, a Dr. Pongrácz Antal Egyesület jóvoltából.

1972-ben, az egyetem elvégzése előtti gyakornoki vizsgával sikerült Marosvásárhelyen maradnia, és felváltva dolgozott két éven keresztül, a konzerváló fogászati, szájsebészeti, gyerekfogászati és fogpótlástani klinikán. A kommunista káderpolitika értelmében más városba kellett volna költözzön fiatal orvosként, ezt sikerült kijátszania 1976-os sikeres versenyvizsgájával a Testnevelési Főiskola sportélettan tanársegédi állására, miközben a Fogpótlástani Klinikára kapta a kötelező klinikai gyakorlati állást.

1973-ban vette feleségül Dr. Pongrácz Máriát, aki meggyőződéssel támogatta őt, hogy elérhesse céljait a sportban, oktatásban, szakmában, és a közösség megsegítésében. Egyetlen gyerekük, Dr. Pongrácz István-Mátyás szakmai szempontból Édesapja nyomdokaiba lépett, továbbvive a magánrendelő igazgatását és fogorvosként való tevékenységét.

1978-ban megszerezte a fogszakorvosi címet, 1982-től a Fogpótlástani Klinikán dolgozott egyetemi alkalmazottként és önkéntes gyakorlatvezetőként. 1988-tól, miután az utolsó magyar nyelven fogpótlástant előadó adjunktus is elhagyta Erdélyt, „ideiglenes” helyettesítő óraadói tanári szerepet vállalt, amely 20 évig, haláláig tartott.

1993-ban főorvosi minősítésért sikeresen vizsgázott – ugyanebben az évben megnyitotta a Pomadent kft magán fogorvosi rendelőt, elsők között Marosvásárhelyen. Az oktatást mindig támogatta szakkönyvek, folyóiratok vásárlásával, magánrendelőjében diákok tanulhatták a szakma fortélyait.

1996 óta az Erdélyi Múzeum Egyesület, Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának tagja, 1999 óta választmányi tag, 2002-től a Fogorvosi Szakcsoport vezetőjévé választották – halála után, emlékének tisztelegve, a Dr. Pongrácz Antal Fogorvosi Szakcsoport névvel illették azt. Gyerekkori barátjával és kollegájával, Dr. Kovács Dezső professzorral együtt rendszeres támogatója volt az erdélyi magyar fogorvostársadalom szakmai továbbképzésének, közvetett módon mint szervező, vagy közvetlenül mint előadó. Ezen a téren munkáját Dr. Mártha Krisztina folytatja, Dr. Kovács Dezső segítségével.

2003-ban megjelent „Rögzített Fogpótlások” című egyetemi jegyzete, amely Erdélyben az első, magyar nyelven megjelent fogpótlástani jegyzet. Halála után fia átdolgozva kiadta könyv formában is a Stúdium Könyvkiadó jóvoltából. Készülőben volt a második jegyzet is, „Részleges lemezes fogpótlások” címmel, de ezt sajnos nem tudta már befejezni.

2004 májusától a Magyar Egészségügyi Társaság Fogorvostudományi Szakosztályának Elnökségi tagja lett, 2004 októberében, a Román Fogorvosi Kollégium megalakulása alkalmával szervezett választásokon, a Kollégium Maros Megyei elnökévé választották. Ez a tény példázza azt az elismerést amelyben részesült a fogorvosi társadalom részéről.

Dr. Pongrácz Antal 2008 március 18.-án hunyt el, hatvanadik születésnapján, egy diákokkal való kosármeccs közben kialakult szívinfarktus következtében, amiben része volt a túlhajszolt munkának és egy kongresszus stresszes szervezésének is.

Mindig hűen ragaszkodott elveihez, küzdött a családjáért, az oktatásért, a városáért, a sportolásért, a diákokért, közösségek és barátságok kialakulásáért és fennmaradásáért. Egy törekvő ember volt, de nem törtető. Elvei továbbvitelére a Dr. Pongrácz Antal Egyesület tesz kísérletet, melyet felesége, barátai és tisztelői alapítottak.

 

pongraczantal.ro
 top