The necessity of dental crowns and its’ types

Everyone heard about dental crowns, but most of us don’t truly understand what the manufacture of a crown entails, how painful it is, how durable they are and most importantly, does one really need them?

The use of dental crowns are justifiable in many cases, but not always necessary. The dental crown is a protecting shell, glued to the surface of the tooth, which should be manufactured in the following cases:

Root-canal filled teeth dry up, and the inside of the teeth is removed by the dentist during the process, making them fragile. Also these teeth usually get a huge filling, making them even more brittle. If these teeth do not get covered by a crown, they might become brown and even brake off. To protect these teeth from fracure and discolouration, it is advised to cover them with crowns. If the tooth is already broken (this is when patients most often visit the dentist), there is still hope to save it, as it can be reconstructed with a post core, after which a crown must be cemented on it.

An another indication of crowns are the teeth with extra large fillings, which are not only inclined to break  but also visibly ugly on the front teeth (if not right after filling, but after a few months, they might become discoloured). If there is no danger of fracture and the filling does not extend to the palatal side of the tooth, the aesthetical problems can be solved with a porcelain veneer. This can give a perfect colour and shape to the front teeth.

Crowns can also be useful for „fast orthodontics” – not only the colour and shape of the teeth, but also their angulations can be corrected with crowns.

Most often however, crowns are used as part of a bridge, when resolving gaps between teeth. An alternative to this is implantation, when a titanium screw is inserted in the bone, covered with a crown, thus adjacent teeth do not need to be grinded (see our article avout implants).

Dental crowns can be made out of different materials, based on the needs of the patient and the requirements of the situation: the old metal-acrilate crowns are not really in use anymore, as the acrilate masking of the metal often fell off, it’s colour changed with time and it irritated the gum, causing inflammation. Instead of this, these days we use porcelain-fused-to-metal crowns (PFM) – this has a chromium-cobalt metal alloy base, covered by porcelain from all visible sides. These are best for the rear molar teeth, as they are durable and relatively aesthetic. An alternative is the zirconium crown, which is entirely tooth-coloured, without an underlying metal base. These are milled by a computer, and are used in case of metal allergy, or when the patients would not like to have metal in their mouths.

The highest aesthetic results are obtained by the e.max pressed ceramic crown, which is used on front teeth, and can perfectly mimic the natural colour of teeth. It is made entirely of porcelain, the transparency of which can be controlled by the technician during the manufacturing process, adjusting it based on the adjacent teeth. Obviously the material of the crown is chosen by the patient and the doctor, depending on the needs and possibilities.

The manufacturing process of the crowns is simple: in one sitting, under anaesthesia, with use of a magnification loupe, the dentist removes 1-2mm of the tooth’s enamel, preparing a shoulder at the base of the tooth – this will be where the crown ends (this is important, because if the doctor doesn’t do this, the crown will end somewhere in the tissues, with it’s edges not in a plane with the tooth’s surface, causing plaque retention and continuous inflammation of the gum). After this, the dentist will take an impression of the prepared teeth for the technician, who can thus start his/her art. The dental technician will put the porcelain layer by layer on the model, forming the shape and colour of the new crowns. While the work continues, the patient receives a temporary crown (right at the first visit), with which he/she can eat, smile and talk. As soon as the technician is done, the dentist will cement the final crowns on the prepared teeth, which will be usable and cleanable just like the normal teeth. The durability of correctly manufactured and well maintained crowns is 10-15-20 years, and usually it is not the crowns that fail eventually, but the underlying teeth.

Many patients seek out our dental clinic to receive crowns. Often this is not necessary, it can be solved in alternative, less invasive ways, like orthodontics, use of porcelain veneers or simply with fillings. It is always up to the patient and doctor to discuss and decide together, wether crowns are needed or not in every situation.

Necesitatea şi tipurile coroanelor dentare

Toată lumea a auzit de coroana dentară, dar marea majoritate nu ştim în ce constă executarea unei coroane, cât este de dureroasă, cât este de durabilă, şi mai ales, dacă chiar este nevoie de ea.

În cele mai multe cazuri, coroanele dentare sunt indicate, dar nu în toate cazurile sunt şi necesare. Coroana de fapt este un înveliş care poate fi lipit peste dinte, şi care se recomandă a fi aplicată în următoarele cazuri:

Dinţii cu canalul tratat se usucă, în timpul tratamentului medicul pileşte interiorul dintelui, din această cauză dintele devine fragil – peste care se mai şi pune o plombă uriaşă. Dacă pe acestea nu se pune o coroană, este foarte probabil că în timp se vor face maronii şi se vor rupe cu mare uşurinţă. Astfel, pe aceşti dinţi este recomandabilă lipirea unei coroane, care protejează dintele de rupere, dar care îşi păstrează şi culoarea de-a lungul anilor. Dacă dintele s-a rupt deja (de obicei atunci fuge pacientul la medic) chiar şi atunci mai există posibilitatea de a salva dintele, când cu ajutorul unui ştift radicular se întăreşte rădăcina rămasă şi peste acesta se aşează o coroană.

O altă situaţie când se recomandă folosirea coroanelor sunt dinţii plombaţi „până peste cap”, care nu numai că sunt şi foarte fragili, dar mai arată şi urât, mai ales la dinţii din faţă (nu chiar imediat după plombare, dar în câteva luni devin din ce în ce mai bătători la ochi, pentru că plomba se poate dilata, îşi poate schimba culoarea etc.). Dacă nu apare riscul ruperii, şi plomba nu se extinde spre partea  dinspre palat a dintelui, atunci problemele estetice pot fi rezolvate cu faţete ceramice, care lipite pe suprafaţa exterioară a dinţilor pot oferi o formă şi culoare perfectă  dinţilor din faţă.

Cu coroanele putem realiza şi o „ortodonţie rapidă” – nu numai culoarea şi forma dinţilor poate fi reparată cu coroanele, dar şi înclinaţia acestora.

Cel mai des, pentru înlocuirea dinţilor lipsă folosim punţile, care nu sunt altceva decât acoperirea cu coroană a dinţilor care sunt în vecinătatea lipsei şi legarea lor cu unu sau doi dinţi peste gol. O alternativă a acestei proceduri este implantul, când în os se plantează un şurub de titan, peste care vine coroana, astfel cei doi dinţi vecini nu trebuie șlefuiți pentru susţinerea coroanei.

Coroanele dentare se fac din diferite materiale, în funcţie de necesităţi: coroanele de metal acrilat folosite de mai mult timp, nu mai sunt produse de noi, pentru că acestea foarte des au căzut ori s-au tocit, cu timpul şi-au schimbat culoarea şi irită gingia, provocând infecţii. În locul acestora, în zilele noastre, se folosesc coroanele metalo ceramice – pe o bază din aliaj crom-cobalt, se arde strat cu strat o acoperire de ceramică, care ascunde metalul pe toate direcţiile vizibile, astfel dintele fals va avea perfect culoarea dintelui. Acestea de obicei le punem pe molarii din spate. O alternativă a acestora este coroana de zirconiu, care are perfect culoarea  dintelui, este frezat de calculator dintr-un bloc de zirconiu – acesta fiind folosite în caz de alergie la metale ori când pacientul nu doreşte să poarte metal în gură. La cel mai înalt grad din punct de vedere estetic este coroana din ceramică presată e.max, care se face întotdeauna pe dinţii din faţă,  şi care imită la perfecţie dinţii naturali.  Este o coroană complet din ceramică, a cărei transparenţă poate fi reglată de tehnicianul dentar, adaptându-se  dinţilor naturali sau dorinţei pacientului. Desigur, tipul de coroană care urmează sa fie folosit la o lucrare se va stabili împreună de medic şi de pacient, conform solicitării şi posibilităţii.

Executarea coroanelor e destul de simplă: medicul, într-o singură şedinţă, cu anestezia pacientului, îndepărtează 1-2 mm din suprafaţa malţului dentar, formând un umăr la nivelul coletului – aceşti câţiva milimetri vor fi înlocuiţi de coroană, care se va termina într-un umăr  (este important ca marginea coroanei să se culce pe dinte, altfel ar rezulta colectare de placă dentară şi inflamaţia severă a gingiei). După acestea, medicul face un mulaj pentru tehnician după dinţii pregătiţi, care se poate apuca de munca lui de artist, adică să construiască din masa de ceramică, strat după strat,  forma şi culoarea dinţilor. În timpul lucrării, pacientul va putea mânca, vorbi şi zâmbi cu o coroană temporară, pe care o primeşte imediat după pregătirea dinţilor, să nu rămână nicio clipă fără dinţi în afara cabinetului. Cum tehnicianul termină lucrul, medicul lipeşte pe dinţii pregătiţi   noile coroane de ceramică, care după întărirea completă a adezivului, pot fi folosite şi curăţate asemenea dinţilor proptii.

Durabilitatea coroanelor bine executate şi corect întreţinute, este de 10-15-20 ani şi în general, nu coronele sunt cele care se strică, ci mai degrabă dinţii care sunt dedesubt.

Multă lume ne caută cabinetul din dorinţa de a-şi pune coroane peste dinţi. De multe ori chiar nu e nevoie, se poate rezolva şi cu proceduri mai puţin invazive, cum ar fi ortodonţia, faţetele, sau pur şi simplu prin plombare. Necesitatea reală a montării coroanelor trebuie discutată şi decisă împreună de medic şi pacient.

Fog-koronák szükségessége és típusai

Mindenki hallott már a fogászati koronákról, de a legtöbben nem vagyunk tisztában, hogy miből áll egy korona elkészítése, mennyire fájdalmas, mennyire tartós és főleg, hogy szükség van-e rá egyáltalán?

A fogászati koronák több esetben indokoltak, de nem minden esetben feltétlenül szükségesek. A korona egy a fogra ragasztható védőburok tulajdonképpen, amelyet a következő esetekben ajánlott elkészíteni:

A gyökérkezelt fogak kiszáradnak, és a kezelés során a fog belsejét kireszeli az orvos, ezen okokból törékennyé válik a fog – ezekre általában egy hatalmas tömés is kerül. Ha ezekre nem készítünk egy koronát, elég valószínű, hogy egy bizonyos idő után elbarnulnak és könnyen le is törhetnek. Ezért ilyen fogakra ajánlott koronát ragasztani, ami megvédi a fogat törés ellen és a színe is stabil marad az évek folyamán. Ha a fog már letörött (legtöbbször ilyenkor siet az orvoshoz a páciens), még akkor is van esély megmentésére, amennyiben sikerül egy gyökércsappal megerősíteni a megmaradt gyökeret, majd erre koronát készíteni.

Másik indikációja a koronáknak az agyontömött fogak, amelyek nem csak törés-veszélyesek, hanem feltűnően csúnyák is elülső fogakon (ha nem is rögtön tömés után, de a hónapok telésével egyre feltűnőbbek, mivel a fogtömés tágulhat, színe változik stb.). Ha nem áll fenn a törés veszélye, valamint a fog szájpad felöli részére nem terjed ki a tömés, akkor az esztétikai problémák megoldhatóak egy kerámia héj elkészítésével, amely a fog külső felszínére ragasztva egy tökéletes színt és formát adhat az elülső fogaknak.

A koronákkal „gyors fogszabályzást” is végezhetünk – a fogaknak nemcsak a színe és alakja, de a dőlése is kijavítható koronák használatával.

A leggyakrabban hiányzó fogak pótlására használjuk a hidakat, amelyek nem mások, mint a hiányt pótló fogak koronával borítása és összekötése egy vagy több pót-foggal a hiány fölött. Ennek egyik alternatívája az implantáció, amikor a csontba kerül a titán-csavar, majd erre a korona, így nem kell a két szomszédos fogat lecsiszolni a koronák tartására.

A fogászati koronák szükség szerint több anyagból készülhetnek: a régen használt fém-akrilát koronákat már nem gyártjuk, mert az akrilát fog-színű leplezés gyakran leesett vagy elkopott, változott a színe az idő múlásával és irritálta a foghúst is, gyulladásokat okozva. Ehelyett manapság létezik a fém-kerámia korona – ez egy króm-kobalt fémötvözetű alapra ráégetett kerámia leplezésből áll, amely minden látható irányban fedi a fém-alapot, így teljesen fog-színű lesz a pótlás. Ezt általában a hátsó örlőfogakra szoktuk elkészíteni. Ennek egyik alternatívája a cirkónium korona, amely teljesen fog-színű, egy számítógép frézeli ki egy cirkónium tömbből – ezt alkalmazzuk fém-allergia esetén, illetve amikor a páciens nem szeretne fémet tenni a szájába. Az esztétika legmagasabb fokán az e.max préskerámia korona, amely mindig a frontfogakra készül és teljes mértékben utánozni tudja a természetes fogakat. Ez teljesen kerámiából álló korona, amelynek a fény-áteresztő képességét a fogtechnikus szabályozni tudja az elkészítés folyamán, igazodva a saját fogakhoz, vagy a páciens igényéhez. Természetesen a használandó korona-fajta kiválasztását a páciens és orvos együttesen dönti el az igények és lehetőségek szerint.

A koronák elkészítési folyamata elég egyszerű: az orvos egy ülésben, a pácienst bezsibbasztva, nagyító használatával eltávolít 1-2 millimétert a fog zománcának felszínéből, kialakítva egy vállat a fog nyaki részén – ezt a pár millimétert fogja helyettesíteni a korona, és a vállban lesz vége (ez azért fontos, hogy ne álljon ki a korona széle, mert az lepedés-felhalmozódáshoz vezetne, majd erős foghús-gyulladáshoz). Ezután az orvos egy lenyomatot vesz az előkészített fogakról a technikus számára, aki elkezdheti ezen a művészkedését – rétegenként kialakítja a kerámia-masszából a fogak alakját és színeit. Amíg a munkálatok folynak, a páciens egy ideiglenes koronával tud enni, beszélni és mosolyogni – amelyet a fogak előkészítésekor rögtön megkap, hogy ne maradjon fogak nélkül egy percig sem a rendelőn kívül. Amint a technikus befejezte a munkáját, az orvos beragasztja a kész kerámia koronákat az előkészített fogakra, amely a ragasztó teljes kötése után saját fogakhoz hasonlóak használható és tisztítható. A jól elkészített és a helyesen gondozott koronák tartóssága 10-15-20 év szokott lenni, és általában nem a koronák mondják fel a szolgálatot, hanem az alatta lévő fogak.

Sokan keresik fel a fogászati rendelőket, hogy koronát szeretnének a fogaikra. Gyakran ezekre nincs igazán szükség, megoldhatóak másképpen is, kevésbé invazív módszerekkel, mint a fogszabályozás, héjak használata, vagy egyszerűen fog-tömésekkel. Ezt mindig a páciens és az orvos együtt kell megbeszélje és eldöntse, hogy valóban szükség van-e koronákra, vagy nem az adott esetben.